Térvesztésünk a transzatlanti szövetségben
Az Amerikai Egyesült Államok szemmel láthatóan egyre szorosabbra, más kelet-európai országoknál erősebbre fűzi szövetségét Romániával. A minap Washingtonban a két ország külügyminisztere megállapodást írt alá amerikai rakétavédelmi rendszer Romániába telepítéséről, és az USA elismerte, hogy Romániát az egyik vezető államnak tekinti a demokrácia világméretű terjesztésében. Ez a nem új keletű fejlemény most különösen figyelemre méltó és néhány fontos tanulságul is szolgál hazánk számára.
Ahogy az Európai Unió összes államának, úgy Magyarországnak is különbséget kell tennie stratégiai szövetség és pragmatikus kapcsolatépítés között. Az előbbi azt jelenti, hogy az országok között értékazonosság van, és több a közös, mint az egymástól eltérő érdekük. Az utóbbi azt jelenti, hogy nem feltétlenül osztoznak a partnerek azonos értékeken, de különféle érdekeik találkoznak egymással, és ezért, akár nagyon szorosan, együttműködnek. Aki Magyarországon minél teljesebb, mélyebb, átláthatóbb demokráciát és szabályozott szabad versenyre épülő piacgazdaságot akar, annak a nyugati, liberális demokráciák a stratégiai szövetségesei. Más rendkívül fontos és amúgy tiszteletre méltó állammal pedig adott esetben gördülékeny, pragmatikus kapcsoltok kialakítására és elmélyítésére törekszik. Vagyis nyilvánvalóvá teszi, hogy melyek az értékei és mik az érdekei.
Az Egyesült Államokkal nem pusztán azért kell gyakorolni és folytonosan csiszolni a stratégiai szövetséget, mert fontos közvetlen és közvetett gazdasági érdekek kapcsolnak hozzá, hanem és elsősorban azért, mert számunkra nem lehet vonzóbb, erkölcsileg és anyagilag egyaránt gyarapodást inkább hozó élet azon értékek nélkül, amelyeket az USA is magáénak vall. Ezeket az értékeket meg kell védeni, és érdekünk, hogy terjesszük is a világban. Vagyis nem csak profitálunk ezen értékekből, hanem azokért kölcsönösen áldozatokat is kell hoznunk. Mások mellett Románia érti ezt. Mi nem, mert nálunk a mostani romániai döntéshez hasonló lépés még csak föl sem merül, ezért megvitatni sem lehet, se pro, se kontra.
Magyar miniszterelnök hat éve nem járt hivatalos látogatáson az amerikai elnöknél. A fehér házi találkozó puszta ténye pozitív üzenet a politikai és üzleti közösségnek. Nemrég Orbán Viktor Hillary Clinton tolmácsolásában olyan bírálatot kapott egyik legfontosabb szövetségesünktől, amilyenre nem volt példa a rendszerváltozás óta. Lehet azt mondani, hogy mindez nem számít, mert a magyar politika a magyar emberekért él és dolgozik. Ám ez nem igaz. A globalizáció korában Magyarország felelősséggel tartozik nem csak saját magáért, hanem szövetségeseiért is—legyenek azok a tengeren túlon, vagy a szomszédban. Főként olyan korban, amikor nincsen és a közeljövőben nem is várható anyagi boldogulás itthon külföldi fejlesztési források és befektetések nélkül. Az Orbán-kormány demokrácia és piacgazdaság ellenes intézkedéseit jól értik partnereink. A nemzeti érdekeinkkel ellentétes ez a kormányzati politika. Orbánék nem a magyar büszkeség útján vezetik hazánkat, hanem azzal épp ellentétesen: olyan útra rángatják az egész országot, amely lefelé vezet, oda, ahová meglehet, szövetségeseink nem nyújtják ki utánunk segítő kezüket.
*******************
Hungary Loses Influence in the Transatlantic Alliance
The US is forging an ever tighter alliance with Romania. Not long ago the US and Romanian foreign ministers signed a missile defense agreement and the US declared Romania as a leading country in the global export of democracy. This development is not new, and it requires Hungary’s attention as it provides some very important lessons for her.
Like all countries of the European Union, Hungary must also make a difference between the notions of strategic alliance and pragmatic relations. Strategic allies share the same values and more common interests than differing ones. On the other hand, states that pursue pragmatic relations do not particularly share the same values but they have very important common interests therefore they may cooperate with one another very closely. Those in Hungary who want to have a more wholesome and deeper democracy and free but regulated market economy, consider Western liberal democracies their strategic allies. And they intend to have smooth and pragmatic relations with other important and respectful nations. Which means that democrats make it absolutely clear what their values and interests are.
We must continuously practice and refine our strategic partnership with the United States not only because it’s Hungary’s economic interest but also because there is no better life for us both morally, politically and economically than with the values shared by, among others, the USA. We must defend and spread these values in the world. In other words: we not only enjoy the benefits of these values but also make mutual sacrifices for them, too. Romania and other countries understand this. Hungary does not, because we haven’t even raised the issue of a missile defense agreement so that there were obviously no arguments considered for and against it.
Hungarian prime ministers have not paid an official visit to the Oval Office for six years. The mere fact of a visit in the White House is a positive message to the political and business communities. During her trip to Hungary, Secretary Clinton, representing one of our most important strategic allies, made such critical comments about Viktor Orbán’s politics that were unprecedented in the past twenty years. One can say it does not matter because Hungarian politicians need to please the Hungarian people and nobody else. But this is false. In the era of globalization Hungary is responsible not only for herself but also for her allies, may they be overseas or in the neighborhood. Especially now, when Hungary can not expect economic development without FDI and international funds. Our foreign partners understand clearly the Orbán cabinet’s anti-democracy and anti-market economy measures. These go against our national interests. Orbán is leading the country not on the path of national pride but to the contrary: he drags Hungary onto a road that goes downwards and our allies may not want to reach out for us in the future should we need their help the most.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése